Ez az emberke jár-kel fel meg le, tudja, mért, ki mit sért, ki mit félt, mennyiért, mindent mindenen ért. Értelmez, fegyelmez, szavára figyelmezz – lecke a gyereknek: ne legyen eretnek! Tudja meg, bocsánat, kik honnan erednek, mit hívnak okságnak, mi hír az országnak, mi számít normának, normát kik formálnak, kik kiktől okádnak, kik kiktől rettegnek, kik kiket szeretnek, mit hívnak keretnek, kik mire veretnek, kik kinek szolgálnak. Furának tűnhet, ki miért tüntet, ki kivel mit boltol, ki nem ért a szóból, kinek mi jó üzlet, mikor mi az ünnep, ki kit miért büntet – ez a népi folklór. Ezért felel a járkáló emberke, ahogy a Magyarok Istene rendelte: tatárral, törökkel, orosszal elverte, míg a mai magyar alakját elnyerte. Az idegen múltú, másfajta ismeretlen ezt a kultúrát tartsa tiszteletben!
