Az európai orvoslás görög „anyanyelve", évszázados kitérők után, a XI-XIV. században latinná formálódott, két-háromszáz évvel megelőzve más tudományokat. A tudós latin nyelv a művelt Európa határok feletti közös nyelveként az XVII. század végéig az orvostudományt is meghatározta. Deákul írtak, tanultak s gyarapították az ismereteiket. Ez alatt a nemzeti nyelvek ugyan a hivatalos tudományokból kiszorultak, mégis megjelentek korszakos írások francia, német, katalán, olasz stb. nyelven. Ilyen korszakos mű volt Váradi Lencsés György magyar nyelvű Egész orvosságról való könyv, azaz Ars medica című munkája is. Az 1500-as évek végén elkészült kéziratot csak 400 év múltán nyomtatták ki Kolozsvárott, s nem is teljes egészében. A nagy mű homályban maradt, pedig a magyar orvosi szakkifejezések kincsestára, a magyar természettudományos irodalom alapköve, korának egyik legjelentősebb alkotása, magyar szakszókészlete óriási, ma is meríthetünk belőle. Magyar orvosi nyelvünk tehát legalább félezer éves. Évszázadok nemzedékei tudatosan vagy ösztönösen munkálták: „nevehomályosult" emberek és „nevükmegőrzött" jeles személyek sokasága jobbította, bővítette, pallérozta. Elődeink jól tudták, hogy a magyar orvosok közösségét is az anyanyelv, a magyar orvosi szaknyelv kapcsolja össze, és hogy a magyar orvostudomány nem létezhet magyar orvosi nyelv nélkül. A ráébredés, a magyar orvosi nyelv iránti kötelesség és felelősség érzete a hazai orvostársadalomban újra fellángolt, s talán ezért kapott orvosi nyelvünk művelése különleges jelentőséget és új lendületet.A magyar orvosi nyelv egyetemi tantárgya és tankönyve ennek az újfajta „felvilágosodás"-nak a gyermeke, és reménykedem, hogy mérföldköve is, bizonyos értelemben Lencsés György munkájának kései utóda. Hiszem, hogy az olvasó különleges szakkönyvet, szokatlan tankönyvet tart a kezében, és bízom benne, hogy legalább olyan élvezettel és gyönyörűséggel forgatja, miként mi munkálkodtunk rajta._x000D_
Bősze Péter_x000D_
Tartalom_x000D_
PARÁNYI NYELVÉSZET ORVOSOKNAK, BIOLÓGUSOKNAK (AMIT A NYELVRŐL ILLIK TUDNI)_x000D_
_x000D_
Nyelvművészet_x000D_
Gondolatok a nyelvről és a magyar nyelvről: ahogy az orvos látja_x000D_
A magyar helyesírás_x000D_
A magyar nyelv ügye és a Magyar Tudományos Akadémia (különös tekintettel a szaknyelvekre)_x000D_
A magyar szókincs eredete, a szóalkotás módjai. magyarítás, nyelvújítás_x000D_
_x000D_
AZ ORVOSI SZAKNYELV_x000D_
_x000D_
Az európai orvosi nyelv története_x000D_
A magyar orvosi nyelv története_x000D_
A gyógyszerkönyvek születése_x000D_
A magyarországi orvostörténet-írás története_x000D_
A magyar nyelvű orvosi szakirodalom Magyarországon_x000D_
A magyar orvosi nyelv megőrzése, fejlesztése: lehetőségek, kötelességek_x000D_
_x000D_
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK, KÖNYVEK, ELŐADÁSOK_x000D_
_x000D_
Lehet-e, érdemes-e és kell-e ma magyar nyelvű szakkönyvet, közleményt írni?_x000D_
Az Orvosi Hetilap és Markusovszky Lajos_x000D_
A tudományos közleményekről: általános ismeretek_x000D_
Az irodalomkeresés lehetőségei: a könyvtárak és a világháló szerepe_x000D_
A tudományos közlés szempontjai és etikai kérdései_x000D_
A tudományos közlemény a szerkesztőségben, a szerkesztők és bírálók szerepe, felelőssége_x000D_
Könyvszerkesztés_x000D_
A tudományos tevékenység mérése, tudományelemzés (szcientometria)_x000D_
A könyvek és a folyóiratok nyilvántartási rendszerei_x000D_
Tudományos társaságok, tudományos rendezvények és előadások_x000D_
_x000D_
NYELVHELYESSÉGI KÉRDÉSEK AZ ORVOSI IRODALOMBAN_x000D_
_x000D_
Szaknyelvi nyelvhelyességi ajánlások_x000D_
Az anatómiai nyelv mint az orvosi nyelv alapja_x000D_
Szerves és szervetlen vegyületek nevezéktana, helyesírása_x000D_
Fonákságok a klinikai és a kísérletes orvostudomány szaknyelvében_x000D_
A biostatisztika nyelve, avagy a magyarítás útvesztői_x000D_
Helyesírási meggondolások az orvosi nyelvben_x000D_
