1944. október 7-én felkelés tört ki a megsemmisítő táborban, és a Sonderkommando tagjai vettek részt benne. _x000D_
A reménytelen hősiességnek ezt a megnyilvánulását még soha nem dolgozták fel. Ezt a hiányt pótolja Gideon Greif professzor (Könnyek nélkül sírtunk), az auschwitzi Sonderkommando kutatója._x000D_
Attól kezdve, hogy létrehozták az auschwitzi lágert, amely eredetileg nem megsemmisítő, hanem fogolytábor volt, jó néhány sikeres szökést végrehajtottak az ott raboskodók. Auschwitz II-nek, azaz Birkenaunak viszont csak egy célja volt: a zsidók minél gyorsabb és hatékonyabb megsemmisítése. Innen soha senki nem tudott megszökni, pedig sokan próbálkoztak vele. _x000D_
Résztvevők és szemtanúk vallomásai és különböző, köztük német feljegyzések világítják meg, hogyan léptek kapcsolatba a két külön táborban őrzött foglyok, hogyan vitatták meg és halasztották el többször a felkelést, főleg az Auschwitz I foglyai hatására, és hogy milyen szerepet játszottak az Union Gyárban dolgozó fiatal nők. Megtudjuk, kik vettek részt a felkelésben, hogyan végeztek velük a németek, és milyen következményekkel járt az akció._x000D_
Egyetlen dolog nem fog már soha kiderülni, és elképzelni is alig tudjuk, hiába olvassuk el Gideon Greif könyveit vagy nézzük meg a Saul fiá-t, Jeles László Oscar-díjas filmjét: hogy az agyonhajszolt, lelkileg megtört, reménytelen helyzetben levő rabok honnan vették a bátorságot, hogy szervezkedjenek, fellázadjanak és harcoljanak.
