Bruno Bettelheim ma, tizenöt évvel a halála után néhány könyvével (Az elég jó szülő, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, A végső határ) szilárdan őrzi helyét az olvasott, sokat idézett pszichológusok között, de az ötvenes-hatvanas években nem egyszerűen egy neves pszichológus volt, hanem valóságos médiasztár, akinek minden könyvét hozsannázva fogadta az amerikai laikus sajtó, és a gyerekpszichológia (valamint az autizmus) legnagyobb szakértőjének tartották._x000D_
_x000D_
A bécsi zsidó családban nevelkedett Bettelheim 1939-ben, Buchenwaldból való szabadulása után emigrált az Egyesült Államokba, és első nagy sikerű tanulmányát a koncentrációs táborokban lejátszódó pszichés folyamatokról írta. Három évtizeden át vezette a Chicagói Ortogenikus Iskolát, s az intézetében folyó munkáról, a gyermeki lélekről, a skizofréniáról és az autizmusról írt műveinek valamint gyakori közszerepléseinek köszönhetően a világ egyik legismertebb pszichológusa lett. Pollak könyvében Bettelheim összetett i?1 a származása és előélete miatt szakadatlanul vívódó, depresszióra hajlamos s ugyanakkor kifogyhatatlan energiájú személyiségként jelenik meg: éles pszichológiai meglátásai voltak, rendkívüli erővel tudott hatni munkatársaira (akik közül egyesek istenítették, mások rettegtek tőle), és az intézetében nevelkedett gyerekek közül sokan felnőtt fejjel is tisztelettel és szeretettel emlékeztek vissza rá... Ugyanakkor a szerző szerint aki személyes okokból kezdte kutatni Bettelheim életét komoly károkat is okozott mind egyes emberek életében, mind a pszichológia tudományában, s az a kép, amelyet a külvilág felé mutatott, sok tekintetben hamis volt, egyszerűen nem felelt meg a tényeknek, melyeket Pollak állhatos munkával felkutatott.
