Agatha Raisin és a boszorkányok fája

Csodás Cotswolds! Ó az a vidéki nyugalom! Messze a nagyváros zajától. A_x000D_
rossz emberektől. Távol a bűntől. Aprócska falvak, Zsúptetős, sárga mészkőből_x000D_
emelt házak, zöldellő legelők, patakok, kőhidak. Kuglóf, kakaó. Tea,_x000D_
aprósütemény. Béke, idill._x000D_
Vagy mégsem? A Boszorkányok fáján egy jobb sorsra érdemes, amúgy_x000D_
meglehetősen gazdag aggszűz holtteste lengedez a szélben. Másnap egy_x000D_
közrendőré. Majd újabb áldozatok. Boszorkánybuli az éjszakában. Rettegés. A_x000D_
rendőrség sötétben tapogatózik, mígnem, mint már annyiszor, Agatha Raisin_x000D_
kezébe veszi az ügyet. Jön, szimatol, kis híján az életével fizet, ám győz végül._x000D_
Rátalál a rafinált gyilkosra._x000D_
De vajon, végre, az Igazira is? A férfira, aki neki való? Aki más, mint a többi,_x000D_
amúgy elsőre alkalmasnak látszó, akikre hősünk menetrendszerűen beindul?_x000D_
Nos, Agatha igazán megérdemelné már azt a valóban neki teremtett pasit._x000D_
Ezúttal nagyon közel jár hozzá..._x000D_