Jacques – az „Ahogy tetszik”-ből – ma azt mondaná, hogy „hálózat az egész világ, s tagja minden féri és nő.” Kocsis András Sándor könyvét olvasva kényszerítően jutott eszünkbe a hálózatelmélet. A könyv minden mondata, képe megragadóan tanúskodik a főszereplő születése előtt már létező hálózatról, mely a gének és a mémek révén benne él tovább. Kocsist negyven éve ismerem, de ez a könyv kellett ahhoz, hogy megismerjem.
A könyvben 27 művész- és tudósportrét olvashatunk, melyek mindegyike a könyvkiadó értelmiségi hálózatának tagja. Kocsis ereje ez a hálózat, melyben a központ csak az lehet, aki olyasmit tud, ami képessé teszi a különleges szerepre. Kocsis, a könyvkiadó, Lord Horatio Nelson admirálisban látja meg a maga elődjét, aki csodálatos győzelmeit úgy érte el, hogy megszegte a tengeri csaták vívásának szabványait, s meglepte ellenfeleit.
Kocsis András Sándor titka a Nelson-elv kreatív alkalmazása. Egy teljesen új közpolitikai hitvallást olvashatunk a könyv végén, mely a szolidaritás és a szabadság értékeinek jegyében a demokrácia humanizálását, a társadalmak kötőanyagát képező hit és bizalom újrafelfedezését sürgeti.