Kozma Miklós-nak a közelmúltban megjelent, rövid idő alatt négy kiadást megért „Az összeomlás napjai 1918–1919-ben” című visszaemlékezése a XX. századi magyar történelem egyik nagyon fontos memoárja. Életének későbbi szakaszában Kozma Miklós Magyarország legrangosabb személyiségeinek a sorába emelkedett. Az 1920-as években az MTI, később a Magyar Rádió, ezt követően honvédelmi-, majd belügyminiszter lett, majd újra a hazai média fő irányítója, és ő szervezte meg a teljes magyar külföldi hírszolgálatot is.
1938-ban, a II. világháború előestéjén Kozma Miklós folytatja naplóírását azzal a céllal, hogy az forrásul szolgáljon a későbbi időszak történészei számára. Egy olyan ember szemén keresztül pillanthatunk be a kibontakozó világégés eseményeibe, akinél a legtöbb információ összpontosult Magyarországon. Kozma az akkori első számú médiaplatform, az MTI vezetőjeként közvetlen kapcsolatban állt a magyar államvezetéssel, a diplomáciával, és azokkal a személyekkel, akik meghatározó befolyást gyakoroltak a kül- és belpolitikára. Sőt, a világháború alatt több külföldi utazása során a legmagasabb rangú náci politikusokkal is találkozott.
Kozma Miklósnak kiemelt szerepe volt Kárpátalja visszacsatolásában. 1938 őszén részt vett a fegyveres szabotázsakciók irányításában, majd 1939-ben a magyar honvédség által visszafoglalt Kárpátalja kormányzói biztosa lett. Mindezeknek a háttere, a magyar feltámadásnak a napjai úgy peregnek le előttünk, mint egy mai akciófilm. Kozma Miklós lenyűgöző stílusban ismerteti az akkori eseményeket, nem takarva el a hibákat, mulasztásokat sem. Nem véletlen, hogy a szerző visszaemlékezése a második világháború egyik legjelentősebb magyar vonatkozású dokumentumának tekinthető.
LEVELDI KOZMA MIKLÓS 1884-ben született Nagyváradon. A Ludovika Akadémia elvégzése után hivatásos tisztként, huszár hadnagyként szolgált. 1918. október végén került haza ezrede a frontról. Kozma huszárkapitány ekkor spanyolnáthában megbetegedett, s csak 1918. november végétől kapcsolódhatott be az eseményekbe. 1919-ben Szegeden a Nemzeti Hadsereg propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd Horthy Miklós kabinetirodájának katonapolitikai referense. 1922 októberétől az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, 1934-től felsőházi tag lett. 1935. március 4-től 1937. február 3-ig a Gömbös-, majd Darányi-kormány belügyminisztere. 1937 márciusától újra az MTI vezetője. 1938 őszén részt vett a kárpátaljai magyar fegyveres akciók politikai irányításában. 1940-től kinevezték a visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosának, nemsokára, 1941-ben Ungváron elhunyt.
