A virágzó magyar futballkultúra története, amely a II. világháború előtt forradalmasította a modern labdarúgást és egy új korszakot indított el a sportágban.

Az 1950-es évek elején a magyar válogatott verhetetlennek számított: az Aranycsapat megnyerte az olimpiát, az Évszázad Mérkőzésén pedig leiskolázta Angliát. Az együttes legendás kapitánya, Puskás Ferenc a sportág egyik első nemzetközi szupersztárjává vált. De Jonathan Wilson könyvéből kiderül, hogy ez a sikerkorszak valójában a magyar labdarúgás legfényesebb korszakának csak az utolsó szakasza volt.

Az 1920-as, ’30-as évek Budapestjén új futballiskola született, amely igen jelentős hatást gyakorolt a sportág történetére. A megannyi zseniális játékos és edző nevével fémjelzett időszakban a magyarok egyedülálló módon ötvözték a szigort a szárnyaló fantáziával. De a II. világháború kezdetén, a fasizmus és az antiszemitizmus térnyerésével sokan hazájuk elhagyására kényszerültek.

Örökségük azonban tovább élt. A két világháború közti gazdasági és politikai válság idején az egész világot magyarok tanították meg futballozni.