HENRI-LOUIS BERGSON (1859–1941) a XX. század első harmadának egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású filozófusa volt, akinek legtöbb művét minden világnyelvre lefordították. Nézetei, tanai Franciaországban nagy megbecsülést hoztak számára, és 1914-ben a Francia Akadémia a tagjai közé fogadta, miközben a Vatikán ugyanebben az évben indexre tette Bergson írásait. Munkásságának egyetemes értékét 1927-ben az irodalmi Nobel-díjjal ismerték el.
A nevetés 1900-ban jelent meg, és ebben a szellemes esszében a szerző a komikum titkait igyekszik feltárni, vagyis azt kutatja, hogy mit tartunk nevetségesnek, és miért. Bergson megállapításainak jó része ma – egy bő évszázaddal a mű publikálása után – is helytálló. Tegyük hozzá: sajnos, hiszen Bergson egyebek között ilyen kijelentéseket tesz: „A komikum igen gyakran egy társadalom szokásaitól, gondolkozásától, vagyis, nevezzük néven a dolgot, előítéleteitől függ.”