Az ápolás és a gyógyítás szinte évezredeken át azonos elfoglaltságot jelentett: a beteg ember néhány testi szükségletének kielégítését (táplálás, tisztálkodás). A 19. században egyre intenzívebben jelentkezett az ápolás kiterjesztése, gyors fejlődése, majd a 20. század második felében a szakosodása. Amellett, hogy az alapápolás az egészséges és beteg ember alapvető szükségleleteinek kielégítését teljesíti, megjelentek az egyes szakmákhoz kapcsolódó szakosodott ápolói képzések is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a beteggel foglalkozó ápoló/szakasszisztens ne ismerje - legalábbis nagy vonalakban - az alapápolási feladatokat. A szorosan vett ápolással foglakozó személynek pedig ismernie kell a speciális feladatokat is. A szerteágazó feladatok a könyvből megtanulható tárgyi tudás mellett rátermettséget és empátiát igényelnek.