A versenyfutás az első atombombáért – a történelem izgalmas és súlyos következményekkel terhes fejezete. Ezt a tudománytörténeti kalandot, a zsenialitás és az őrület találkozását meséli el Az atombomba története, benne olyan „szereplőkkel”, mint Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Robert Oppenheimer és Albert Einstein…



1896-ban Henri Becquerel különös sugárzást fedezett fel az urániumban, amit Marie Curie radioaktivitásnak nevezett el. A következő évtizedekben olyan német fizikusok, mint Max Planck, Albert Einstein és Werner Heisenberg döntően hozzájárultak az atommagon belüli folyamatok megértéséhez. Göttingenben, a magfizikusok Mekkájában egy amerikai diák, J. Robert Oppenheimer is tőlük tanult. 1939 elején a kutatókat fellelkesítette Otto Hahn közlése: az atommag hasítható!

Megtették hát az első lépést az atomenergia felszabadításához vezető úton. Fél évvel később azonban kitört a második világháború, és az addig egymással baráti viszonyt ápoló és heves vitákat folytató fizikusok hirtelen két egymással ellenséges hatalmi tömb titoktartásra kötelezett alattvalóivá lettek…



„Hubert Maniának olyan a stílusa, amely egyesíti magában a tudományos alaposság, az írói elegancia és az olvasmányosság nehezen összeegyeztethető elemeit.”

– Süddeutsche Zeitung