A múló idő gyakran fest megszépítő hátteret az archív fényképfelvételek mögé, és az időnek ez a csalása szó szerint kegyes: tudniillik halott múltunk emlékének adózik. S mértéket szab az élő jelennek, hogy magát legyen mihez tartania. Így jár el ez a könyv is, amikor megkísérli felidézni a Balaton történetének egyik kétségtelen sorsfordulóját. Nemcsak a tó vízét meg a színén ringó csónakok utasait láttatja szépnek, nemcsak a fát meg a belőle ácsolt fürdőházat, nemcsak a földet meg a belé vájt barlanglakást, nemcsak a követ meg a belőle épült villát, de még a leégett házsort vagy a kotrógép okádta füstöt is. Nehéz lenne megmagyarázni, miért is van ez így, de talán valamiből, ami a legfontosabb, mindezzel együtt is több jutott akkor a Balaton partjára, mint manapság.