Nyolcéves koromban találkoztam West Havennel. Kilencéves koromban tanított meg pókerezni, és tizenegy éves koromban papírrepülőket hajtogatott velem. Tizenhat éves voltam, amikor megcsókolt. Ő volt a legjobb dolog, ami a montanai családi vakációkon történt velem. Ő volt az, aki elrabolta a szívemet. Huszonhárom éves voltam, amikor az élet elszakított minket egymástól…

Évekkel később, a fogadalmamat megszegve térek vissza a birtokra, ezúttal nem vendégként, hanem az új tulajdonosként. West nem örül neki, hogy itt vagyok, de pontosan tudja, hogy csak én segíthetek megmenteni a családi örökséget.

Nem könnyű együtt dolgozni, és szembenézni a régi emlékekkel, de ez csak egy átmeneti állapot. Keresztúthoz értünk.

Ha nem szeretek újra bele West Havenbe, talán lezárhatjuk a múltat, és végre el tudunk búcsúzni egymástól.