Nem akartam mást, csak menekülni. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az ő karjába rohanok.
Miután egy szeretet nélküli házasságból menekülve leléptem, egy kisvárosba, Havenbarrow-ba költöztem, hogy újrakezdjem az életemet.
Nem számítottam rá, de azon kaptam magam, hogy vonzódom a város fekete bárányához. Zakkantnak minősítették. Hidegnek. Sötét múltú embernek.
Úgy tűnt, senki más nem veszi észre a Jax szemében megcsillanó fényt. Mindenki más átsiklott a véletlenszerű, jószívű megnyilvánulásain, amelyekre olyankor került sor, amikor senki nem látta. Ahogy képes volt mosolyra fakasztani és megnevettetni.
Jax segített nekem megszabadulni a borzasztó csomagtól, amit a hátamon cipeltem. Türelmes volt a fájdalmamat, és gyengéd a sebeimet illetően. Ő volt a nyugalom a hurrikánom közepette.
Azonban amikor mindkettőnk sötét múltja visszatért kísérteni a jelenbe, hamar rá kellett jönnünk, hogy a szerelmi történetek időnként nem a reményeink szerint végződnek.
És néha nem marad más, csak a kár, amit a mindent elsöprő déli vihar okozott.