A Halál Angyala röpköd a régi börtön romos épületében, ami még nem lenne nagy baj, de gyilkol is. Buchanan csöves talál egy aranyórát, a régészek és őslénytudósok viszont nem találnak semmit; ráadásul Sandro csövesnek elvágják a torkát. Miközben Debby O'Hara a gyilkos után ered, Mr. Howard baseballütőt rejt egy virágcsokorba, Domingos de Carvalhót ládába zárják, Mr. Fairweathert pedig megverik egy lapulevél szárával. McKinley professzor agyagtáblákról álmodik, Marisa töltött puskákról. Mitchell seriff sokadszorra is kijelenti, hogy nyugdíjba megy. A "suttogók" pénzt követelnek. July Demeter "utálja" a főnökét, de hozzá akar menni feleségül. Harrison seriffhelyettesnek tériszonya van, ám mégis felmászik a létrán. Végül megoldódik a börtön titka, és mindenki megkapja, amit megérdemel. Az olvasó is._x000D_
_x000D_
Részlet a regényből:_x000D_
"Aki előttük állt, nő volt, méghozzá igencsak szemrevaló teremtés. Hosszú, szőke volt a haja, égőn piros a szája, mindemellett még szárnyak is voltak a hátán. Nem vicc; valóban szárnyak voltak azok. Buchanannek kétsége sem lehetett afelől, hogy az illető angyal. Még az is megfordult a fejében, hogy valószínűleg a whisky illata csalta ide, hozzájuk. Felröppent a felhők fölé, egészen a mennyországig, ott egy angyal megérezte, szárnyra kapott, és leereszkedett hozzájuk, hogy kortyoljon egyet az istenek italából._x000D_
Buchanannek rekedt volt a hangja az izgalomtól._x000D_
– Sandro, figyelj… vendégünk van._x000D_
Sandro meg sem mozdult. Csak morgott valamit, amit Buchanan nem értett._x000D_
Amikor aztán végre sikerült megtalálnia az üveget Sandro takarója mellett, megpróbálta a kezébe kaparintani, hogy felajánljon a benne lötyögő maradékból kétnyeletnyit – szigorúan csak kettőt! –, az angyal ismét elmosolyodott. Szárnyait csattogtatva egészen közel jött hozzájuk. Buchanan ekkor már a kezében tartotta a zsákmányát, és az angyal felé akarta nyújtani. Csakhogy nem tudta. Mintha minden erő kifutott volna a karjából. És természetesen ki is futott. Valamint a lábából is. Mert hiába is akarta megmozdítani, azt sem sikerült. Csak nézte a mosolygós angyalt, és nem tudta, hogy így bénán és zavarodott fejjel mit is kellene tennie._x000D_
Az angyal ekkor ismét összecsattantotta a szárnyait, és a zsebébe nyúlt. Buchanan eközben arra gondolt – lassan kezdtek ébredezni a gondolatok az agyában –, hogy a ruha, amely az angyal testét borította, rabruha. Az a szürke daróc, amilyen a fegyintézetekben a rabok öltözéke. És még csíkok is vannak rajta, szorosan egymás mellett."
