Bánffy Miklós az 1922-es genovai értekezlet üres óráiban remek karikatúrákat rajzolt a tanácskozó politikusokról. Ez a kényes részleteket felfedő, kritikus, de humorral átszőtt látásmód a legjellemzőbb kötetünkben olvasható két memoárjára is. Éles szemű résztvevőként, de józan kívülállással vezet bennünket a történelem diplomáciai színfalai mögé.
Az Emlékeimből című írás az 1916-os koronázási ünnepség kulisszatitkait tárja fel, majd az 1918–1919-es zűrzavaros forradalmi időket Bánffy sajátos szemszögéből, valamint a nyugati közvélemény felvilágosítása érdekében tett bécsi, berlini útjait, továbbá hágai emigrációját. A könyv 1943-as második kiadása során Bánffy javította először 1932-ben megjelent művét, ezért az ultima manus elve alapján kiadásunk ezt a szövegváltozatot követi.
A befejezetlenül maradt Huszonöt év (1945) című visszaemlékezésben Bánffy külügyminisztersége két évét írta meg, saját politikusi szerepvállalását elemzi olyan történelmi eseményekben, mint IV. Károly visszatérési kísérletei, a soproni népszavazás, a genovai értekezlet és a genfi népszövetségi tárgyalások.