Minden királyi családnak megvan a maga piszkos kis titka. Az övé... én voltam.

Egyszerűnek kellett volna lennie.
Elmenni a bálba, találkozni a herceggel, és megszerezni a pártfogását a kedvenc szervezetemnek. De az álarc alatt merengő szörnyeteg egyáltalán nem az volt, akire számítottam. Sötét volt, heves és hátborzongatóan csendes. Amikor eljöttem, még mindig éreztem az érintését a bőrömbe égve. Kísértette az álmaimat, de soha nem számítottam rá, hogy újra látom.
Aztán eljött értem.
Megtanultam, hogy az ő sötétsége egy olyan űr, amit soha nem tudtam volna elképzelni.
Ő a koronaherceg. És most én vagyok a foglya.