„Feljebb irányt vesztett, nem tudta, merre kellene mennie, találomra haladt, mindig a legmagasabb pont felé. Egy kiszögellésen rongyfoszlányok csapkodtak a szélben, valami elhullott felszerelés lehetett talán.
Felkapaszkodott a rongyokhoz. Imazászlók voltak. A jellegtelen köves dombocskát zászlócafatok és meghatározhatatlan szövetdarabok borították. Lefeküdt, a háta alatt ott volt az egész Nanga Parbat, arca előtt pedig a természetellenesen kék égbolt. 8125 méter magasból úgy tűnt, karnyújtásnyira van tőle a világűr.”
Erőss Zsolt, a Hópárduc.
Már életében legendás volt elszántsága, kitartása, rettenthetetlensége. Nemcsak első magyarként hódította meg a világ legmagasabb csúcsát, a Csomolungmát, de egyik lába elvesztése után is folytatta a mászást, és 8000 méteres csúcsokra jutott fel művégtaggal. Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója volt.
Regényes életrajzának köszönhetően elkísérhetjük őt Erdélytől a Himalájáig, az első sziklamászástól a tragédiával végződő legutolsó expedícióig. Betekintést nyerhetünk az alpinizmus lenyűgöző világába, ugyanakkor feltárulnak előttünk Ázsia, Afrika és Dél-Amerika csodálatos, egzotikus vidékei.
A könyv azonban mindezeken túl is fontos üzeneteket közvetít. A neves alpinista kalandjait, életét olyan bölcs eltökéltség hajtotta, amely inspirációként szolgálhat mindannyiunk számára, hogy ne féljünk valóra váltani az álmainkat.
Az életrajz írója, Földes András amellett, hogy Erőss Zsolt barátja volt, hegymászó is. Elkísérte őt néhány expedíciójára, hogy belülről mutathassa meg ezt a félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző világot. A 2012-ben megjelent könyv új kiadásához Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda és Földes András írt új előszót.
