Két kereskedőcsalád fiataljai eleinte megtalálják egymás felé a lélek ösvényeit, de családi mentalitásuk és karriervágyuk ellentétes utakra vezeti őket. Az író a regényben váltakozva játszik az illúzió és a realitás húrjain. A két család (a beszédes elnevezésű Ábel-ek és Toll-ak) közötti különbséget a főhősnő lelkiállapotával jellemzi az író:
„Tollék a sertésfejű emberek. Brutálisak, falánkok, öntudatlanok. Ábelék pedig tépelődők, finnyásak és erőtlenek. Óh, ezek a sertésfejűek mindent megesznek, és föl fogják falni az egész Ábel-házat.” A huszonöt esztendős lány életében nagy jelentőségre tesz szert a környék leggazdagabb földbirtokosának látogatása. A reális történet ettől kezdve pergő jelenetekkel bonyolódik egy bizonytalan párválasztási kalandig, amely a lány fővárosba szökésével ér véget. A címadó hősnő alakja Budapesten tanulságosan alakul, az egyéni női szabadság hirdetője lesz, és hamarosan a nősors jobbítói között találja magát...