Budafoki sváb asszonyokat, gyerekeket menekítenek a front elől nyugat felé. A vonaton ott ül egy 11 éves kisfiú is. Még nem tudja, mi minden vár rá: sok halált lát majd életében és sokszor kerül életveszélybe.
Még nem tudja, hogy hamarosan rátalál az őszinte és tiszta gyerekszerelem, és egész életében ezt a szerelmet keresi majd. Életét végigkísérik csodálatos lányok és asszonyok, és mindig akkor simogatja meg egy női kéz, amikor a legnagyobb szüksége van rá – de a sors és a hatalom újra meg újra megfosztja tőlük. Amikor ez a kisfiú megöregszik és visszatekint az életére, azt látja, hogy német származása és jóra, igazságra való törekvése megnehezítette az életét, de enélkül nem lenne az, aki.
Till István regényként írta meg élete meghatározó korszakát, megmutatva, hogyan befolyásolja az egyéni sorsot a történelem. Írását az Ómama nyaklánca című igaz családregény szerzőjének ajánlásával és szerkesztőjének gondozásában adja közre a kiadó.
Mayer János történész ezt írta róla: „Igen érdekes olvasmány és történelmi szempontból is hiteles ez a regény. Főszereplőjének kalandos élettörténetében a 20. századi magyar történelem számos sorsfordulata tükröződik.”
A kötetet korabeli fényképek és dokumentumok teszik még hitelesebbé.