Hazudunk hiúságból és érdekből. Tekintélyünk és presztízsünk féltése miatt. Becsvágyaink megvalósításáért. Félelemből. Sőt, sokszor élvezetből is – ez utóbbi egyfajta hatalmi játék a lelkekkel. A fölény mámora, hogy be tudtuk csapni őket. Okosabbak vagyunk náluk. A hatalmunkban vannak. A hazugsággal úgy manipuláljuk őket, ahogy akarjuk. Igen, ez valódi mámor lehet. S közben ritkán vesszük észre ennek a fölénynek a szánalmas voltát.

Ugyanakkor lehet-e hazugság nélkül élni? Valószínűleg nem lehet. És mégsem tudunk ebbe belenyugodni. Valaki hazudik bennünk, valaki pedig haragszik érte. Ketten volnánk?