Makói és Geleji Makay Béla (1863–1942) jogászként és vadászíróként is tevékenykedett. 1888-tól osztálytanácsosi, 1919-től pedig helyettes államtitkári tisztséget töltött be a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban.
Vadászati élményeit megörökítő könyveinek érdekessége, hogy azokat saját maga illusztrálta, méghozzá művészi szinten, így azok nemcsak szépirodalmi, de festőművészeti szempontból is értéket képviselnek. Hegyen-völgyön című munkájában jórészt a Tátra tündérszép táján, égbe nyúló ormok, meredek szirtek és lankás mélyedések vidékén esett vaddisznó- és nyúlhajtások, vadliba- és szalonkalesek, őzbak-, szarvasbika- és zergevadászatok emlékét idézi fel.
Makay Béla egyszerre volt „lágyszívű természetimádó és szenvedélyes vadász”. Ez a kettősség remekül megmutatkozik írásaiban is, amelyek mindegyikét áthatja az élővilág feltétlen csodálata és a vadászat iránti olthatatlan hév.