New York, 1920. augusztus 5.: Százharminchárom nap alatt az óhaza magyar népe a pokol minden kínjait szenvedte át a bolsevista rémuralom alatt. Tanulságul és okulásra írtam e könyvet és ajánlom az amerikai magyarság figyelmébe. Magyar testvéri szeretettel, Huszár Károly, volt magyar miniszterelnök, nemzetgyűlési képviselő.
A magyar kommunizmus 133 napja, melyet az 1919. március 21 és augusztus 1. közötti időszak fémjelez, a forradalmi terror hónapjai voltak Magyarországon, amikor a bolsevikok pillanatok alatt lerombolták a polgári berendezkedést, s utat engedtek a proletároknak a lopásra, vagyonelkobzásra, az ingatlanok eltulajdonítására, továbbá szétverték az oktatást, üzemi tanácsokra bízták az ipart és jegyrendszert vezettek be. Az elégedetlenkedők ellen terrorkülönítményeket hoztak létre, és kíméletlen gyilkolásba kezdtek. A szörnykorszak rémtettei azonban mintha a történelem homályába vesztek volna az elmúlt évtizedek alatt. A szembenézést elsőként a bukás utáni időszakban, a volt magyar miniszterelnök Huszár Károly tette meg, aki 1919. novemberétől 1920 márciusáig vezette a kabinetet: az ő könyvéből ismerte meg a világ elsőként, micsoda bűnszervezet uralta Magyarországot a vörös hónapokban. A kivételes kiadvány éppen száz évvel ezelőtt jelent meg Amerikában, itthon teljességgel ismeretlen, pedig a benne foglaltak a nyers valóságot ábrázolják, ami elrettentő, hihetetlen, alattomos, vérgőzös és felháborítóan hazug. És döbbenetes ma is olvasni, mit tett Kun Béla, Szamuely, Cserny, Böhm és a többi vörös hóhér ezzel az országgal. A reprint kiadvány az amerikai közlés fakszimiléje.
Részlet az Előszóból:
A magyar proletárdiktatúra bebizonyította a világnak, hogy a termelési eszközök közbirtokba való vétele nem az a csodaszer, amelynek a szociáldemokraták hitték, sőt rosszabb orvosság, mint maga a betegség. Kiderült, hogy a tanácsrendszer nem a tehetségesek és puritánok, nem a dolgozók és az idealisták uralmát jelenti, hanem a hazárdőrökét és a gonosztevőkét. A kommunista gazdasági rendszer összeomlott, saját belső hibái folytán, mert a termelést a minimumra redukálta. Hogy a burzsujokat proletarizálják, mesterségesen fokozták a drágaságot. A kapitalizmus elpusztítása érdekében őrülten hamisították a pénzt. Primitív csereforgalommal tudták csak fenntartani az élelmezést. A gazdasági tetszhalál volt a kommün. A proletáruralom alatt a legtöbbet szenvedtek a munkáscsaládok. A bolsevista diktatúra, a kisebbség zsarnoksága könyörtelenül végiggázolt minden jogon és szabadságon. A véghezvitt erkölcsi és anyagi rombolássál szemben semmi eredményre sem tudtak hivatkozni. Ezeréves intézményeket döntöttek le, de egyetlen újat sem tudtak életre kelteni, mert a kontárok és laikusok kezére bíztak mindent az államban. (…) Akiknek szent a demokrácia, a kultúra, az erkölcs, a jogrend, a haladás, a béke, a kereszténység, a tisztességes vagyonosodás, a szabadság és a liberalizmus uralma, fogjanak össze mind a bolsevizmus ellen, amely nem egyéb, mint a csőcselék terrorisztikus zsarnoksága az egész emberiség felett.
Világ népei, egyesüljetek – a bolsevizmus ellen!
