„Minden élmény végső értelme, hogy műalkotássá legyen” – írja Mátrai László filozófus (1909–1983) Élmény és mű című, 1940-es keletű irodalomesztétikai tanulmánykötetében. Bátorító gondolat útravalóként leendő íróknak.
Az élménytől a műalkotásig tartó, esetenként hosszabb-rövidebb lappangási időt is magában foglaló folyamat könnyen felvázolható: az élmény ihletet ébreszt az alkotóban, aki annak sugallatára és kényszere alatt, kellő íráskészség birtokában, megfelelő nyelvi-stilisztikai eszközökkel megörökíti, árnyalva, gazdagítva, kiteljesítve, közvetlen vagy közvetett, akár többszörösen áttételes formában.
Jelen könyv azoknak szándékozik segítséggel szolgálni, akik irodalmi ambíciókat dédelgetnek, ám akiknél az íráskészség és a hozzárendelhető eszközök elégtelensége miatt ez a folyamat – egyelőre vagy többnyire – megreked az ihletettség szakaszában, és elbizonytalanodnak szárnypróbálgatásaik kudarcának okán. Tartalmas ismeretterjesztő olvasmány lehet ugyanakkor mindazok számára, akik érdeklődést tanúsítanak az írás műhelytitkai iránt.