1918 őszén Magyarországon az eltűnő állami hatalom hordalékos senkiföldjén kérészállamok rövid életű konjunktúrája is következett, bánáti, zsil-völgyi, hucul, kun stb. köztársaságokkal. A köteteben szereplő tanulmányok arra próbálnak választ adni, mi mozgatta a szereplőket, ismerteket és kevésbé ismerteket, milyen szándékok, illúziók érvényesültek, pontosabban nem érvényesülhettek, milyen lokális vagy regionális keretek és lehetőségek határozták meg a cselekvést: egyáltalán elitek pótcselekvése volt vagy tragikomikus társadalmi társasjáték az állam összeomlása közepette? A válaszadást a kötet szerzői annak reményében teszik, hogy kutatásaik gyakorlati eredményei regionális (közép- és kelet-európai) keretekben is hasznosulhatnak. Ha így lesz, akkor beilleszkedhetnek abba a jelenségvilágba, amelyet Milan Kundera Közép-Európa-nosztalgiája, Szűcs Jenő Közép-Európa-kritikája és persze a 21. század második évtizede Európa-diskurzusainak alternatívájaként/kritikájaként jelentkező új viták tesznek újra meg újra aktuálissá és bizsergetően érdekessé.