A szomorúság a szupererőd!
A veszteség és a mulandóság életünk elkerülhetetlen és fontos részei. Elengedhetetlenek a szerelemhez, a növekedéshez vagy épp a művészethez. És mégis milyen ritkán ismerjük el a negatív érzelmeinkben rejlő értékeket!
Susan Cain legújabb művében a keserédes lelkiállapot felé irányít minket, amely egyben annak belátása is, hogy a fény nincs árnyék nélkül, élet halál nélkül – az édes és a keserű egymásnak örök párjai. A keserédes állapot a bánatra és a vágyakozásra való hajlam, amelynek csendes ereje segít túllépni személyes és kollektív fájdalmainkon.
Ha valaha is eltűnődtél, miért szereted a szomorú zenét…
Ha egy esős nap megvigasztal, vagy ihletet merítesz belőle…
Ha erőteljesen hat rád a zene, a művészet, a természet és a szépség…
…akkor a keserédességben magadra ismersz.
Ha nem ismerjük el saját szívfájdalmunkat, akkor Cain szerint végül mi magunk okozhatunk akaratlanul is hasonló fájdalmakat másoknak, mi válhatunk bántalmazóikká, elnyomóikká vagy elhanyagolóikká. De ha megértjük, hogy minden ember ismeri a veszteséget és a szenvedést, akkor képesek leszünk egymás felé fordulni. A szerző a kutatás, a történetmesélés és személyes visszaemlékezései eszközeivel mutat rá, miért élünk át bánatot és vágyódást, és hogyan vezet a keserédesség befogadása a kreativitáshoz, a kapcsolódáshoz és a transzcendenshez.
A mélyreható viszálykodás és egyéni szorongások korában a Keserédes megrendítő és váratlan eszközökkel hoz minket közelebb egymáshoz.