A HIPOFÍZISPER

A "hipofízis ügy" néven ismertté vált botrány középpontjában Dr. László Ferenc, a SZOTE endokrin osztályának akkori vezetője állt, aki 1975-1986 között mintegy ötezer darab emberi hipofízist adott át az olasz Serono gyógyszercégnek, amelytől cserébe az osztály gyógyszereket, gyógyászati eszközöket és technikai felszerelést kapott. A közvéleményt leginkább az háborította fel, hogy a holttestekből előzetes engedély, belegyezés nélkül távolítottak el szerveket, szöveteket. Mindez azonban jogszerű volt (mind a mai napig az, ha az elhunyt vagy hozzátartozója nem nyilatkozik az ellenkezőjéről), a bíróság viszont úgy látta, hogy László Ferenc bűnös "devizagazdálkodást sértő bűncselekmény és jogosulatlan külkereskedelmi tevékenység" miatt, így elítélték (három évre felfüggesztett börtönre), és elvették tőle egyetemi tanári kinevezését (a törvény ugyanis akkor leszögezte: a szervekért nem kapható anyagi ellenszolgáltatás). A témáról született már feldolgozás, Balogh Tamás és Dlusztus Imre tollából, A hipofízisügy (Budapest, Idegenforgalmi és Propaganda Kiadó Vállalat, 1987.) címmel. Ezúttal a történteket az érintett szemszögéből ismerhetjük meg: az írást egyébként már 1987-ben elkezdte, azzal a szándékkal, hogy bemutassa az ellene folyó "koncepciós pert". A kötet középpontjában természetesen a per és annak különböző vonatkozásai állnak (ezzel foglalkozik a teljes második rész), miközben a szerző életét és karrierjét is megismerhetjük a születésétől napjainkig. A fekete-fehér fotókkal illusztrált könyv tartalmazza a per szinte teljes dokumentációját, annak sajtóvisszhangját és a szerzőnek Friderikusz Sándorral folytatott 1987-es interjújának szövegét is. A széles körben ajánlható memoárt névmutató zárja.