Pálffy Pál a vadvédelem neves szakértője és sokat tapasztalt, szenvedélyes, ugyanakkor etikus vadász volt, akinek diplomáciai és irodalmi tevékenysége is jelentős. Állandó szakírója volt a Jurán Vidor szerkesztésében megjelenő Vadászlapnak, és több élménybeszámolót is írt, melyek nagyrészt az 1945 utáni emigrációja alatt jelentek meg német és francia nyelven.
Ide tartozik a számos eredeti fényképfelvétellel gazdagított A vadon vonzásában című írása is. E kötet – amellett, hogy a nemzetközi vadászati irodalom egyik remeke – sokkal több, mint egy vadászkönyv: a természet könyve, amely nemcsak a vadászokhoz és a vadásztörténetek kedvelőihez szól, hanem minden egyes természetbaráthoz is.
Apróvadak, vízi vadak, ragadozó madarak, őzek, zergék, szarvasok, hiúzok, farkasok, párducok, tigrisek, medvék, bölények és jávorszarvasok – alig létezik olyan állatfaj, amelyről a három kontinenst megjárt Pálffy Pál ne tudna mesélni. Az emberek által gyéren lakott, ám vadakban rendkívül gazdag, szarvasbőgéstől visszhangzó kárpáti erdőkről pedig úgy ír, hogy az olvasót borzongás járja át: részben e csodás ősvadon letűnése felett érzett melankólia miatt, részben pedig az öröm okán, amiért egy olyan vadász szavai tárulnak elé, aki e tájakat egykor dobogó szívvel járta be, hogy kifürkéssze legrejtettebb titkait.
