Most, hogy annyi minden változóban van az Egyesült Államokban, az 1861 és 1865 között zajlott amerikai polgárháború eseményei csak egyre közelebb jönnek hozzánk, egyre mélyebb értelmet nyernek, és megértésük segít eligazodni a ma történéseiben is. Emellett ez volt az első modern, vagyis vasúton szállított, távírón irányított, gyáripari termékekkel felszerelt tömeghadseregek által vívott háború. Hadtörténete csak a napóleoni háborúkhoz vagy a világháborúkhoz mérhetően izgalmas. Nagyon fontos tényező volt továbbá, hogy a Dél népe elképesztő lelkesedéssel vállalta a katonáskodást.
Az 1862-es, úgynevezett „félszigeti hadjárat” volt a polgárháború legnagyobb hadjárata, nem kevesebb mint 250 ezer katona vett részt benne. A McClellan tábornok vezette északiak azt tervezték, hogy egy merész előretöréssel elfoglalják a lázadó Konföderáció fővárosát, Richmondot. McClellan három hónapon át próbált utat törni a városhoz, de aztán a délieknél a később legendás katonai vezetővé vált Robert E. Lee vette át a parancsnokságot, és egy hatalmas, hétnapos csatában vereséget mért az északiakra, amivel egy időre sikerült megváltoztatnia a háború menetét.
A szerző, az amerikai polgárháború neves kutatója, hatalmas mennyiségű korabeli levelet, naplót és egyéb dokumentumot dolgozott fel, és elsősorban a résztvevő emberekre koncentrál, akik a maguk szintjén folyamatosan döntéseket kényszerülnek hozni, miközben az események megélői is voltak, a legmagasabb szintektől egészen a közkatonákig. Műve ezért izgalmas olvasmány azok számára is, akik kevésbé járatosak az amerikai polgárháború részleteiben. Eközben persze képet kapunk a háború menetéről is, és sok mindent megtudunk az észak–déli szembenállás mélyebb, emberi, kulturális, társadalmi összefüggéseiről, amelyek némileg megváltozott formában, de ma is eleven hatást gyakorolnak.
