A legelső montanai napomon vitába keveredtem egy bevásárlókocsi miatt. A legjóképűbb férfi, akit valaha láttam, a segítségemre sietett, aztán randira is hívott. Épp igent akartam mondani, amikor bemutatkozott.

A Haven River Birtok egyik tulajdonosaként Jax Haven nem volt a főnököm. De valamennyire mégis. Úgyhogy az egyetlen lehetséges megoldást választottam: nemet mondtam, gyorsan leléptem, és úgy tettem az első nap, mintha nem ismerném. Nyilván nem vallhattam be, mennyire bele vagyok zúgva.

A szívem-lelkem beleadom a munkába, de egyre nehezebb úgy tenni, mintha Jax nem létezne. Nem szabad a káprázatos szemére és az elbűvölő mosolyára gondolnom. Nem szabad észrevennem, mennyire dögös a kopott farmerében. És bármennyire jól néz ki cowboykalapban, nem hagyhatom, hogy Jax elterelje a figyelmem.

Minden jól is ment az év végi buliig, ahol túl sok pezsgőt ittam…