Jó pár évtizede már, hogy a kamaszlány Gyarmati Andrea, a magyar úszósport legnagyobb ígérete, kétszeres Európa-bajnok az 1972-es müncheni olimpián az egész ország reménykedése ellenére pár nyomorult tizedmásodperc miatt nem lett aranyérmes olimpiai bajnok. Azt hiszem, ekkor zárta őt szívébe az ország, és azóta sem engedte el. Főleg azért, mert Andrea megmutatta az életnek, hogy nemcsak a győzelmek tehetnek győztessé valakit. Ilyenkor szokott megszólalni a kórus: „könnyű neki ilyen családi háttérrel!” Igen, Andrea nem akármilyen családból származik, édesapja Gyarmati Dezső, édesanyja Székely Éva, volt férje Hesz Mihály mind-mind aranyérmeket tehettek a vitrinbe, közöttük kellett bizonyítania. És ő nem a medencében talált magára: doktor néni lett, gyerekorvos, aki már az első páciensei gyerekeit, ahogy ő fogalmaz, a fogadott unokáit is kezeli. Aztán írni kezdett, nagy sikereket aratva. Vajon mi ez, ha nem győzelem? Legújabb könyvében, a Szeretetmorzsákban egész élete szeretetteljes, szomorú, humoros, érzelmes, megható pillanatairól olvashatunk.
