Edgar Allan Poe, Emily Dickinson, Mark Twain, Henry James, Ernest Hemingway - a magyar olvasók által jól ismert Joyce Carol Oates az amerikai irodalom nagyjait idézi meg a Vad éjszakák-ban. A szerző az alkotók bőrébe bújva, nyelvezetüket, egyéni stílusukat finom árnyalatokkal utánozva életük utolsó heteit, hónapjait mutatja meg. Edgar Allan Poe halálának körülményeit posztumusz -a valóságban természetesen nem létező - naplójából ismerhetjük meg, amelyet egy csendes-óceáni sziget világítótornyának magányos őreként vezet, és talán nem meglepő, hogy számos hőséhez hasonlóan ő is tébolyultként távozik a világból. Mark Twain utolsó hónapjai azzal telnek, hogy szeretne minél közelebbi kapcsolatba kerülni az egyik legfiatalabb rajongójával, egy tizennégy év körüli kislánnyal. A novella közel felét kettejük levelezése teszi ki, de az író életének számos részletére is fény derül: szó esik kudarcokról, sikerekről, tragédiáról és boldogságról. Henry James, az angollá lett amerikai önkéntesként egy kórházban vállal feladatokat az első világháború idején Londonban, és élete vége felé igyekszik jóvátenni a gyávasága, óvatossága és önzősége miatti mulasztásokat. Ernest Hemingway az öngyilkossága előtti órákban egy hosszú monológban tekinti át az életét, és „a rajta ki'vu¨l le'vo? vila'g me'lyse'ges rejtelmeiro?l s a benseje'ben le'vo? vila'g me'lyse'ges rejtelmeiro?l” megfogalmazott gondolatok gyötrik. Emily Dickinsonnal nem a saját idejében, a tizenkilencedik században találkozunk, hanem a közeli és kissé riasztó jövőben, amikor egy cég hírességek - sportolók, művészek - robotokként működő replikáit készíti el. A kertvárosi középkorú házaspár, bár mást szeretne, végül egy Dickinson-replikát vásárol, és a már-már ember módjára viselkedő gép drámaian felborítja az életüket.
A Vad éjszakák Joyce Carol Oates egyik legeredetibb és legmegrendítőbb műve.
