A három grácia, Siiri, Irma és Anna-Liisa visszatérnek átmeneti menedékszállásukról a felújított Alkonypagony Idősotthonba, amely a jövő gondozási koncepciójának, a monitorozott ápolás kísérleti projektjének központjává vált. Ápolókra immár nincs szükség. A padlóba épített érzékelők jelzik, ha elesnek az öregek, az okosnadrágok valós időben tesznek jelentést a tartalmukról, az étel pedig nyomtatóból jön. _x000D_
_x000D_
Kisebb-nagyobb galibákat okoz, hogy a lakók és a masinák egyáltalán nem ugyanazt a nyelvet beszélik. Az öregeken kívül csak az új tulajdonos önkéntesei maradtak az otthonban, akik a betegápolás helyett a lélek e világi és túlvilági jólétéről gondoskodnak._x000D_
_x000D_
Míg az öregek az egészségügyi ellátást biztosító okosfalakkal perlekednek, Anna-Liisát maga alá temetik a pénzügyi problémák, az új szektavezető tulajdonos pedig kevésbé toleráns az Alkonypagony lakóival, így Siirinek és Irmának ismét lépnie kell. Kalandjaikon keresztül örökösödési viták, manipulatív szekták és az automatizált adatfeldolgozás elképesztő világába csöppenünk. Talán az Alkonypagony napjai meg vannak számlálva…?